2014. július 18., péntek

Kicsit más dimenzióba kerülés a Skanzenben

Az ilyen programok azok, mit minden Nőnek, lánynak. asszonynak, nagyinak kötelezővé tennék.
Én már hónapok óta vártam, hogy mikor tudok én is ott lenni Fehér Levendula és Évi műhelye szervezésében azon a bizonyos alkotói FESS! Workshoppon ahol is a fotókat István Gabriella készítette.
Már az elsőn szerettem volna ott lenni, de akkor még nagyon a versenymunkámra hangolódtam, de most végre szabadságot kaptam.
Voltam már jó pár workshoppon alkotói mivoltom óta, de ennyire hangulatos, családias és sokat adón még soha. A helyszín Szentendre Skanzen, ami annyira magával ragadó és témába passzoló, csend és nyugi, hogy én ott magam úgy éreztem, mintha más dimenzióba kerültem volna.


Szükségem volt egy kicsit másra, ami nem gyöngy, de az alkotás varázsát megtartja. miből talán még merítek és kedvet ad. Éviékkel ez mindig könnyen megy. Fantasztikus párost alkotnak Zsuzsival és az ő kedvesével Sanyival.
Megérkeztünk a Skanzenbe ott már gyülekezett a kis csapat, kikkel kisvasúttal indultunk el a pajtához, ahol a napot töltöttük.
Na de ami ott fogadott minket...hát ámulat. Komolyan mondom, hogy mindenre számítottam, de erre nem. Az, hogy olyan ünnepi terített büféasztal fogadott és mellé kávé, levendulaszörp, hogy csak ámultam, hogy mindenki hozta a maga hozzájárulását a napi hangulathoz, már megalapozta, hogy Itt ma nagyon jó lesz!



Az asztalon minden előkészítve az alkotáshoz, de nem ám csak úgy oda rakva, hanem minden a legnagyobb ízléssel és eme ízléshez társuló eleganciával tálalva. Megtisztelt és éreztem a törődést, ahogy ott foglalkoztak velünk, úgy, mint mikor egy régen várt vendéget otthon fogadunk.
Mindenki megkapta a maga köténykéjét, amit bizony ajándékba kaptunk és mellé egy tünemény, kézzel hímzett és nevemmel ellátott kitűzőt.


Ismerkedés, rácsodálkozás, történetek és hogy jéé Te vagy Ő?, - mert itt sokan online ismerjük ám egymást és ha még személyesen nem találkoztunk, hát így megy ez.
A téma órakészítés volt. Az meg hozzám igazán közel áll :-) Úgy is indultam el, hogy na, ez olyan Kedvesnek ajándékba készülő darab lesz.
Megkaptuk az itinert Évitől és mindenki kedvére alkotott. Persze minden lépésünkre figyelve, hogy a sikerélmény meglegyen és közben Zsuzsi extra tippeket, ötleteket és jó tanácsokat adott.
Sanyi, ki profi mód keverte nem csak a hangulatot, de mindenki óhaját is és mint az ételbe a fűszert apránként adogatta a hozzávalót. Ritka jó ember Ő, ki Zsuzsannája mellé úgy oda teszi magát, hogy kívülállónak is menten átjön, hogy Ők ketten, így egy kerek.


Tetszett, hogy nem volt pörgés, mindenki saját ritmusában alkotott és öröm volt látni, hogy a teljesen egyformának induló alapból, mennyire más és más alkotások készültek.


Biztos vagyok benne, hogy az a nap, mindenkire körülbelül úgy hatott mint rám...még-még-még alkotni akarok, hogy húúú az is de mennyire jó  ötlet úgy... és legközelebb én is olyat akarok. :-)


Nehéz volt eljönni és ott hagyni ezt a hangulatot. Jó párszor vissza-visszaültünk meghallgatni, elmesélni még valamit.
Kellenek ezek az ismerkedések, közös alkotások és kell még sok-sok ilyen ember, kik megtanítják kissé másként látni ezt a világot.
Kívánom és ajánlom Nektek, hogy ha módotokban áll barátnővel, anyával, lánykáddal próbáljátok ki, mert alkotni jóóó és ha ezt ilyen körítésben teszed, ilyen emberekkel, nem csak tanulni fogsz, hanem
 - A lelked is kisimul. -


                                                                    fotók: István Gabriella

2014. július 8., kedd

Battle Of The Beadsmith 2014 BLANCH BROCANTE

Számomra nem volt kérdés, hogy idén is vállalom ezt a megmérettetést. Az első körös albumot és a versenyt ki még nem látta volna, itt tudja követni. https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.660358380705694&type=1

 Kívánom sok alkotó társamnak, ha módjában áll bátran vágjon bele és merjen kreatív, bátor, bevállalós lenni.
Nem könnyű azt aláírom. Elvárás, kötelezettség, kényszer, lemondások, de ha szívvel és szeretettel áll elébe és mind végig ennek fényében alkot, az saját maga számára lesz a legnagyobb ajándék.

Nagyon nagy alkotók és nagyon vegyes Nemzetközi alkotókkal tudjuk itt virtuálisan megmérettetni magunkat. A verseny elég hosszúra nyúló, több körből álló és minden körnél új szavazásokra kell várni, majd újabb párosításokra és az ezzel járó újabb feltöltésekre. Tehát ez egy türelemjáték is.
Az évek során, egyik másik tárunkkal már olyannyira megismertük egymás stílusát, hogy játszani is szoktunk, hogy vajon ki ismeri fel név nélkül a másikét, egyre inkább el is találva azt. Nagyon büszke vagyok ez mellett a Magyar verseny társaimra is. Hihetetlen igényes munkát hoztak ebben az évben is. Egy verseny színvonalát így kell emelni. Büszke vagyok Rátok!
 
Rengetek új hatás, érzelem és érzés gyűlt össze bennem, mit mindenképp ebben az alkotásban szerettem volna megmutatni.
Egy hirtelen jött barátságnak köszönhetek, a  fotókon szereplő szekrénykét is Fehér Levendula alkotóktól, min egy percet sem gondolkodtunk de tudtuk, hogy valamiért az kell nekünk.

 
Az idén is kész tervekkel indultam neki a munkának. Fejben minden kész volt, a kép összeállt és már csak  érzéseimre, hangulatomra hagytam magam, hogy vigye kezem alatt a munkát.
Az irányban biztos voltam. Vintage és kissé Shabby. Szerettem volna, hogy múltja legyen és viselt. Az meg pláne jó ha története is van.  Fazon és forma még  kissé homályos, de hát egy-egy csajos csacsogás alkalmával, mikor is tudom, hogy ki az ki érti érzéseimet, gondolataimat egy pillanat alatt pár célirányos mozdulattal megrajzolva ez is letisztult.
Jött az alapanyag kérdés és mivel kellett valami izgalmas, valami nem hétköznapi, amit nem csak úgy egyszerűen tudok megszerezni, jött az a pont az életembe, mitől rengeteg hatást kapok és mi nagyon fontos olyan barátságokat, miért nagyon hálás vagyok....Szóval sosem gondoltam volna, hogy én és az ócskapiac ennyire összebarátkozunk és tálcán kínálja nekem az alkotáshoz az alapanyagot.


Régi bross, kalaptű, medál miket sok hajnali ébredés árán sikerült megszerezni és sokért szinte aranyárat lealkudni, hogy enyém lehessen ...ezek a élmények mind beépültek ebbe az ékszerbe.
 Tervezéskor tudtam, hogy valami nagyon finom csipkét szeretnék. Utolsó pillanatig is kitartottam ez mellett. Tudom, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az első, erre szakosodott üzletben beszereznem, de az akkor már valahogy nem lett volna az, mi kép összeállt fejemben. Sehol- de sehol nem leltem és mikor már feladtam volna mit ad nekem a bolha. :-)


Gyönyörű, finom, antik. Vajon kié lehetett, kinek készült, ki és hova használta volna.... Így egy kötegben ajándéknak csomagolva találtam rá.
Minden egyben és minden úgy, ahogy elterveztem.
Ezzel egy időben született meg a név is. Blanch Brocante. A Blanch: önmagában gyönyörű női név, majd mást különben fehérített, világosodottat jelent. A Brocante mondaná a francia, másoknak már értéktelenné vált, de nekünk gyönyörű kincseket rejtő ócskapiacot jelent.

Jöhetnek a talán mindennél fontosabb részletek. Mik ha nincsenek és nem olyan, nem pont úgy, mit sem ér az egész. A Fotós Team ben biztos voltam de hogy még a Modellt is és pont olyat, na az csak állom volt. Keresve sem találhattunk volna szebbet. Dóri ezerarcú és tökéletes.
Fantasztikus csapat. "Egy pakli Ász" :-)


Olgi aki Make up & costume designer olyan ruhát hozott, ami messze túlszárnyalta elképzeléseimet. 


Maxi, hihetetlen fodrász. Nem kell ecsetelni neki ezerszer. Két perc és az a húúúúú. Ez mellett hihetetlen kreatív segítő. 



Valamit még elárulok Nektek. Fotózás napján, valamikor későn este, már kaptam anyagot Feritől, mire nagyon nem számítottam, hát gyomrom remegtével kezdtem el bőgni és csak nézni és nézni, hogy mit alkottunk. 

Feltört bennem minden, mit egy ideje hordozok, a gondolatok mik készítése közben velem voltak, nem kevés idő mit együtt töltöttünk, de minden perce megérte. 

 Érzelmileg nagyon feltöltött, a rengetek pozitív megerősítés a sok levél mit írtatok és amit szavakkal nem is tudok elmondani, a BARÁTSÁGOTOK. Köszönöm!





Helyszín: /http://www.photobalance.hu/